Munkácsy Mihályra emlékezve – A Krisztus-trilógia kanadai vonatkozása

2019-ben ünnepeljük a nemzetközileg is elismert magyar festőművész, Munkácsy Mihály születésének 175. évfordulóját. Ő azon festők egyike, akinek a képei bevésődve megmaradtak az emlékezetünkben. Ilyen alkotások például a Siralomház, a Rőzsehordó nő, az Ásító inas, a Honfoglalás és a Krisztus-trilógia képei. Ez utóbbi ismeretéhez az is hozzájárult, hogy hosszas huzavona után ez év elején végre a magyar állam tulajdonába került a Golgota című festmény, a trilógia másodiknak megfestett, de a krisztusi szenvedéstörténet időrendjében a harmadik kép.

A Munkácsy-trilógia monumentális festményeinek, -kiállítási és a bibliai történések sorrendjében- a Krisztus Pilátus előtt, az Ecce Homo!  és a már említett Golgota című képeknek a debreceni Déri Múzeum ad otthont. Nyári vakációm alatt Debrecenben járva volt alkalmam megcsodálni ezeket a lélegzetelállítóan fennkölt remekműveket a múzeum Munkácsy Termében kiállítva. Immáron 25 éve annak, hogy a trilógia képeit együttesen először mutatta be az intézmény. Soha azelőtt a három kép nem volt együttesen kiállítva, még Munkácsy idejében sem!

Déri Frigyes, bécsi selyemgyáros, műgyűjtő a róla elnevezett múzeumra hagyta a tulajdonában lévő Ecce Homo! (Íme, az ember!) című Munkácsy-festményét más értékes műtárgyakkal együtt. Azt azonban bizonyára kevesebben tudják, hogy a trilógia első és talán művészetileg legértékesebb darabjának, a Krisztus Pilátus előtt című képnek milyen érdekes, kanadai vonatkozással is bíró története van!

Az 1870-es évek elején Munkácsy fiatalon kikerült be a Párizsi művészvilág vérkeringésébe. Tehetségénél fogva a fiatal művész kiállított festményeket, és képeit gazdag emberek vették meg, így egyhamar hírnévre tett szert. Az elit társasági élet tagja és az egyik leghíresebb festő lett Párizsban. Munkácsyt már ekkor foglalkoztathatta a Krisztus-sorozat ötlete, mivel 1874-ben látott passióképeket Velencében. 1880 és ’81-ben megfestette a Krisztus Pilátus előtt című képet.   Munkácsynak volt egy Karl Sedelmeyer nevű impresszáriója, és az ő palotájában Párizsban lett bemutatva ez a hatalmas műalkotás 1881 húsvétján. Ezt követően pedig több európai városban állították ki, így Budapesten is a Műcsarnokban. Mindenhol óriási siker vette körül a festményt. Közben 1884-re elkészült a Golgota című festmény Krisztust ábrázolva a kereszten. Ezt is számos európai nagyvárosban bemutatták. Az akkor anyagilag feltörekvő amerikai milliomosok körében is megnőtt az érdeklődés az értékes műtárgyak, festmények vétele iránt. Sedelmeyer mondhatta Munkácsynak, hogy óriási keletje lehet a nagyméretű biblikus festményeknek még Amerikában is, ott azokat sok pénzért megveszik. Majd mindkét festmény kikerült Amerikába kiállításra. Sedelmeyer közvetítésével 1887-ben egy John Wanamaker nevű Philadelphiában élő áruházlánc tulajdonos, multimilliomos műkereskedő vette meg egymás után a két festményt; egyes források szerint 120 ezer dollárt fizetett a Krisztus Pilátus előtt-ért és 100 ezret a Golgotá-ért. Wanamaker a festményeket elvitte a Lindenhurst nevű vidéki kastélyába Jenkinstow-ba. Ott azonban később, 1907-ben tűz ütött ki és a festmények eléghettek volna, mivel nagy méretük miatt nem lehetett kihozni őket sem az ajtón, sem az ablakon, de szerencsére nem ez történt. Jött a gyors ötlet, hogy a vásznat vágják ki a keretből és az ablakon keresztül dobják ki a hóra. Ezért volt az, hogy a Krisztus Pilátus előtt festményről lekerült a Munkácsy aláírás, mert az a levágott részen volt.

Ezután Wanamaker nem merte a kastélyában tartani a festményeit és behozatta azokat, köztük a két időközben restaurált Munkácsy-festményt az áruházába. A Munkácsy-képek csak külön engedéllyel voltak megtekinthetőek és csak a Nagyhéten, a húsvéti időszakban. A negyedik Wanamaker utód aztán eladta az áruházat és akkor a festményeket külön árverezték. Így kerültek a képek Joey (Joseph) Tanenbaum nevű vállalkozóhoz, aki a mai napig is Kanada egyik legbefolyásosabb üzletembere és nagy hírű mecénása.

Tanenbaum 60 ezer dollárért, jóval áron alul vette meg ezt a képet. Ugyanakkor kelt el a Golgota is, amely egy new york-i műkereskedő, Bereczki Csaba Gyula tulajdonába került.) Tanenbaum magával hozta a képet Torontóba, miután ő itt élt. Keresett egy helyet, hogy a festményt elhelyezze, de ez a méretéből adódóan nem volt egyszerű feladat. Végül a Front Street 231 szám alatti Torontói Operaház próbatermébe került kiállítva. Ezt az épületet jól ismerte, hiszen az opera próbaterem-kellékház az ő tulajdona volt, ő adományozta a Kanadai Operának.

1991-ben, amikor a kép már egy ideje a próbaterem falán lógott, Péter egy véletlen folytán elment az egyik főpróbára, egy Monteverdi-operára a nővérével és egy közös barátjukkal. Ahogy belépett a terembe, elállt a lélegzete. Álmélkodva ejtette ki a száján: ‘Hogy kerül a Munkácsy-kép Torontóba?’  Péter azonnal felismerte a Krisztus Pilátus előtt című festményt, habár azt eredetiben sosem látta, csak albumokban. Ezután történt 1993-ban, hogy Péter Debrecenbe utazott az 50 éves érettségi osztálytalálkozójára. Fél évvel ezután a látogatás után levelezett egyik volt csoporttársával, az azóta már meghalt Kováts András ügyvéddel. Ő írta neki, hogy a magyar művészettörténeti társadalom több múzeummal érintkezésbe lépve nagyban kereste a Krisztus Pilátus előtt című képet. (A Golgota akkorra már Magyarországra került kiállításra kölcsönadva.) András azt írta, hogy a Krisztus Pilátus előtt-öt öt évvel azelőtt árverezték el New Yorkban és mint utóbb kikutatták, az ajánlattétel telefonon jött Torontóból.  Valaki tehát Torontóból vette meg a képet. Az árverező cég, Sotheby’s, nem adta ki a vevő kilétét, mondván, ez üzleti titok volt. András pont Péternek írta le mindezt! Péter mondta, hogy ő tudta, hol van a kép. De nem csak a festmény hollétéről tudott, hanem arról is, hogy ki volt a tulajdonos: Joey Tanenbaum mecénás, aki Torontóban élt.

Ezután a magyar állam megbízta Forbáth Pétert, hogy tárgyaljon Tanenbaummal. A találkozás meg is történt. Innen lett Péter ismerete a festmény Tanenbaum általi tulajdonba vétele körülményeiről. Tanenbaum egy nagyon kedves ember volt. Ő addigra már elfelejtette Munkácsy nevét, és hogy mit ábrázolt a kép. Arra emlékezett, hogy egy biblikus témájú festményről volt szó. Tréfásan meg is jegyezte valahogy így: “Nem vicces, hogy egy [zsidó] műgyűjtő, mint én, birtokában van egy ilyen keresztény tartalommal bíró képnek?” Azt is elárulta, hogy ő azért vette meg a festményt, mert az majd egyszer többet fog érni. Péter megtudta, hogy  Tanenbaum sokat hozzáadott a festmény értékéhez. Mivel a kép nem volt bekeretezve, ő Londonból hozatott egy keretet 10 ezer dollárért. Ezért van az, hogy a Krisztus Pilátus előtt-nek szebb kerete van, mint a másik kettőnek.

Tanenbaum  Forbáth Péteren keresztül megállapodott a magyar állammal, hogy öt évre kölcsönadja a festményt, hogyha azt restaurálják. Nem kért bérleti díjat, és a magyar állam felajánlotta, hogy restaurálják az egykori tűzben sérült festményt. A magyar állam azt mondta, hogy nincsen annyi pénzük, hogy vállalják a biztosítást a szállításra; Tanenbaum ezt is vállalta. 1995. augusztus 25-én lett a festmény kiállítva a másik két trilógia-képpel a Déri Múzeumban. Péter elutazott a megnyitásra, ami egy óriási ünnepség volt, hiszen először volt együtt a trilógiát alkotó  három festmény; a művészet igazi diadalát ünnepelték. Akkoriban Forbáth Péter kapott kitüntetést a magyar államtól, -amit Göncz Árpád köztársasági elnöktől vett át- azért, hogy felismerte a Munkácsy-képet és a további szerepéért a magyar kultúra támogatásában.

Miután a múzeummal kötött határidő lejárt, Tanenbaum nem kérte vissza a festményt, mert sokkal fontosabbnak tartotta azt, hogy az egy múzeumban jobb körülmények között legyen. Akkor ő felértékeltette a képet és 2 millióra becsülték a festmény értékét. Tanenbaum szándékában állt eladni a festményt. Ekkor jött egy küldöttség hozzá Magyarországról. Péter volt a közvetítő. Tanenbaum hajlandó volt a festményt másfél millióért eladni a magyar államnak, de az akkori kultuszminiszter szerint az nem ért meg annyit és kihagyta a vételt.

Tanenbaumnak volt sok impresszionista festménye és ezen gyűjteményét adományként átadta kiállításra a Hamiltoni Képtárnak (Art Gallery of Hamilton). Úgy adta oda ezeket a festményeket, ha a Képtár kiállítja a nagyméretű Krisztus Pilátus előtt-öt is. A Munkácsy-festmény akkor még Debrecenben volt (már hét éve), és azért kellett visszahozni, mert adakozni csak Kanadában levő tárgyat lehet. 2002-ben Tanenbaum odaajándékozta a Munkácsy-képet a Galériának egy 2 millió dolláros adónyugta ellenében (feltételezhető, hogy a felértékelési összeghez igazodott). Ezzel a lépéssel a Krisztus Pilátus előtt a Hamiltoni Galéria tulajdonába került.

A Krisztus Pilátus előtt festmény sokat ‘utazott’. A Hamiltoni Galéria követte Tanenbaum nagylelkű gesztusát azzal, hogy ők is kölcsönadták a képet a Déri Múzeumnak két időszakban: 2002 decemberétől 2007-ig és 2009-től 2014-ig. 2014-ben a festmény visszakerült Hamiltonba, de csak rövid időre volt ott, mert a magyar állam bejelentette vásárlási szándékát. 2015-ben a Magyar Nemzeti Bank hat millió dollárért megvette a festményt, és így az a magyar állam tulajdonába került. Korábban azért nem vehette meg a Hamiltoni Képtártól, mert az ajándékba kapta a festményt és kanadai szabályok szerint egy ajándékba kapott műtárgyat tíz évig nem lehetett eladni.

Ma a Krisztus Pilátus előtt állandó kiállítási helyén a debreceni múzeumban van a trilógia másik két darabjával együtt. Amikor építették a múzeumot az 1920-as években, akkor még csak az Ecce Homo! Munkácsy-kép volt meg nekik, de jövőbe látóan úgy építették meg a múzeum közepét, hogy a három Munkácsy-kép egyszer majd együtt lesz. Így is lett. Hosszas útja után a magyar kultúrtörténet és nemzeti örökség ezen felbecsülhetetlen értékei végre méltó helyükön, Magyarországon vannak!