„Az egyik legszebb történet a könyvemben a nagymamám története, aki 1956-ban jött ki New York-ba. ” – interjú Magyar Kálmánnal.

Kiváló zenész, ügyvéd, családapa és most már író is. Az Egyesült Államokban született, és 14 éve él Torontóban. Nemrég a magyar közösségben az év üzletembere dijat kapta meg. Családról, életről, és az új könyvéről beszélgettünk Magyar Kálmánnal.

– Október 23-án te is megkaptad az év üzletembere díjat a Kanadai Magyar Kereskedelmi Kamarától. Mit jelent számodra ez a dij?

– Mindig jó érzés díjat kapni, mert azt jelenti, hogy mások is felfigyeltek arra, hogy keményen dolgozom. Az pedig, hogy ezt az elismerést a magyar közösségben kaptam, külön öröm számomra! Zenészként a Gyanta zenekarral rendszeresen jelen vagyok a magyar rendezvényeken, a legtöbben igy ismernek. De hogy a civil munkámat is elismerik, nagyjon jó érzés!

– Miért nem lettél hivatásos zenész?

– Lehetettem volna profi zenész, megvolt rá a lehetőségem, a tehetségem és az időm, de már a gimnáziumban rájöttem, hogy bennem nincs meg az a fajta alázat a gyakorlással kapcsolatosan amit ez megkövetelne. Erről egyébként irok a nemrég megjelent könyvemben is. Arról nem is beszélve, hogy a magyar népzenéből sajnos nem lehet megélni.

– Mióta élsz Torontóban?

– Én New Jerseyben születtem, 1973-ban. 1956 után jöttek ki a szüleim, akik New Yorkban a néptáncscsoportban találkoztak.

Néptánc, népzene volt körülöttünk egyfolytában. Pittsburghben jártam egyetemre, ösztöndijjal kerültem be, a népzene révén. Kifizette az együttes az egyetemet, cserében minden hétvégén fellépésünk volt Bostontól San Diego-ig. Ezután mentem csak Brooklyba jogot tanulni. A feleségem Torontóban a Kodály együttesben táncolt, még tinédzserként ismertük meg egymást, később lett belőle kapcsolat és házasság. 14 éve élünk Torontóban, a harmadik gyermekünk már itt született, és 10 éve kezdtem el a saját jogi praxisomat.

– Most jelent meg a könyved, mely a „Put your pants on and get to work” Ten principles for zestful living cimet viseli, ez gyakorlatilag azt jelenti hogy „Kösd fel a nadrágod és menj dolgozni”, tiz törvényszeruség a sikeres élethez. Mi volt az indittatásod amiért könyvet irtál?

– Ez az első könyvem, ami úgy született, hogy önéletrajzot kezdetem irni, sztorikat a saját életemből, egészen visszamenőleg a dédszüleimig. A cél az volt, hogy tanuljak kicsit a múltunkról, és ahogy összehoztam a történeteket az életemből, egyszer csak rájöttem, hogy az egészből olyan alapelvek rajzolódnak ki, amelyek gyakorlatilag diktálják az életemet. Energikus, boldog természetem van, amit mindig éreztek rajtam az emberek, az irás közben az is kirajzolódott számomra, hogy ez honnan ered.

– Elmeséled?

– Az egyik legszebb történet a könyvemben a nagymamám története, aki 1956-ban jött ki New York-ba. Nem beszélt angolul, Budapesten a Madách Szinházban volt paróka készitő. Mikor megérkezett, bekopogott a Metropolitan Operába, megtanulta azt a két szót, hogy hungarian és wig, azaz paróka, bement a szinházba, ott volt egy énekes aki beszélt magyarul, Carelli Gábor, ő odavitte a nagymamámat a paróka készitő szekcióba, és a nagymamám ott helyben készitett egy bajuszt, és a főnöknő felvette! 40 évig dolgozott a Metropolitan Operaháznak, addig ott nem volt ilyen szaktudás, Olaszországból rendelték a parókákat. A nagymamám apa nélkül nőtt fel, az apja a gulágon volt, ezért. Ennek köszönhetően lett olyan erős nő, hogy ezt tette a családjáért. Megváltoztatt a nagymamám a sorsunkat. Tragikus hogy nem volt édesapja, de az ő sorsa hozta azt, hogy a mi sorsunk más lett! Utána a nagynéném és az ő lánya, az unokatestvérem is ott dolgozott, három generáció szolgálta a Metropolitan Operát!

– Mik ezek az alapelvek, mi a tiz törvényszerűség?

– Az első alapelv ami a könyv cime is, hogy kösd fel a gatyád és dolgozzál! Volt egy idős, nagyon sikeres ügyvéd kollégám, őt kérdezték meg nemrég, hogy mi a sikere titka. Annyit mondott csupán, hogy minden nap felkelt, és elment dolgozni. Nem tudásról beszélt, nem taktikáról, csupán arról, hogy nem volt olyan nap, hogy ne dolgozott volna keményen! Rájöttem, hogy sok olyan ember van, aki ezt nem teszi meg! Azt is be kell látni, hogy az élet véges, és nem fogsz mindig jól keresni, nem lesz mindig minden rendben, az élet hullámzik, vannak fentek és vannak lentek, ezt el kell fogadni. A dédszüleimnek például sok pénzük volt Magyarországon, de a kommunisták elvették tőlük. Benne van a könyvben, hogy ezt ők hogy viselték. Nagyon fontos tapasztalás az is, hogy a munkám során rengeteg milliomossal találkoztam, akik nagyon kedvetlenek voltak, és nem éreztem jól magam a társaságukban. De találkoztam zenészekkel, pincérekkel, akiknek nem volt sok pénzük, mégis nagyon boldogok voltak. Elég erős törvényszerűség, hogy a pénz nem fog boldogitani, de jó, ha van!

– Milyen fontos alapelvről beszélsz még a könyvben?

– Nagyon fontos, hogy mindig figyelj, légy résen. A legtöbben kijelölnek maguknak egy utat, célokat, és ragaszkodnak hozzá. Pedig az úton vannak lehetőségek, mindig nyitottnak kell lennünk és figyelnünk, hogy a lehetőségeket észre vegyük! Légy készen arra, hogy ha bekopogtat egy nem várt fordulat, lehetőség, ajánlat, akkor bátran vágj bele és ne zárkózz el tőle csak azért, mert más, mint az eredeti terved volt. Ez az „always be scanning” és a „maintain ready” position, azaz, ha látod a lehetőséget, azonnal ugorj rá! Nem akarok minden alapelvet felsorolni, de az utolsó alapelv a könyvemben az, hogy alakitsd ki a saját jövődet. Én épp ezen dolgozom most. Mivel nem szeretem a hideg teleket az a tervem, hogy 5 év múlva a telet Floridában töltjük majd. Olyan döntéseket hozok ma, hogy ezt meg tudjam majd tenni. Ez a legpozitivabb elv a könyvemben! Szerencsére a könyv már több kategóriában is bestseller lett, és tervezem, hogy Magyarországon is megjelentetem majd.