Dr. Fecső András székelyudvarhelyi születésű Torontóban dolgozó sebész. Hivatása mellett családjával együtt nagyon aktív tagja a torontói magyarságnak. A Kanadai Magyar Kultúrközpont (Torontói Magyar Ház) előző elnökeként és jelenlegi alelnökeként a magyar kultúra megőrzéséért és hagyományaink továbbadásért keményen és lelkiismeretesen dolgozik. Családjával tagjai a Szent Erzsébet templomnak és az Orbán Balázs társaságnak is. A Kanadai Magyar Vállalkozók Szövetsége Egészségügyért Felelős Igazgatójaként úgy érzi hivatását jól tudja ötvözni magyarságérzetével és örömmel áll a kihívások elébe, hogy ezen a téren is erősíthesse a kanadai-magyar kapcsolatokat és az egészségügyet.
A Kanadai Magyar Vállalkozók Szövetségének újjáalakulásával Egészségügyért Felelős Igazgatónak lettél kinevezve. Mi a szövetség küldetése és azon belül neked mik a feladataid?
Ahogy a szövetség honlapján is olvasható, célunk, hogy elősegítsük és fellendítsük a kanadai-magyar vállalkozások, szervezetek és magánszemélyek kapcsolatát; előmozdítsuk Magyarország és Kanada kereskedelmi és üzleti kapcsolatait, valamint kanadai piacra juttatni a potenciális magyar cégeket és vállalkozásokat. Feladatunk a kanadai beruházók érdeklődésének felkeltése a magyar termékek iránt. Mint Egészségügyért Felelős Igazgató, nekem az a dolgom, hogy a fent említett célokat az egészségügy keretén belül segítsem. Ebben a szerepkörben több programban is részt vettünk, mint például Dr. Semmelweis Ignác mellszobrának Torontóba való felavatásában. Nagy köszönet illeti a Torontói Főkonzulátust, hogy ezt a projektet kivitelezték, így Semmelweis doktor most már Torontóban is vigyázhat az anyukákra. Egy másik program ami nagyon közel áll a szívemhez és nagy örömmel tölt el, az egy új kezdeményezés, amely a Kárpát-medencében tanuló magyar egyetemistáknak az Ontarió tartományban végzett szakmai gyakorlatát, továbbtanulását hívatott támogatni, hogy minél többen bővíthessék tudásukat, hogy aztán hazatérve tudják azt kamatoztatni. Az ösztöndÍj program neve A Tudás Hatalom!, melyről bővebb információt a HCBA weboldalán kaphatnak az érdeklődők. Ez a program egy nagyobb álom első lépése, melynek az a célja, hogy cserediákokat tudjunk fogadni és hazaküldeni, szakmai eszmecseréket tudjunk véghez vinni, úgy itt Torontóban, mint otthon, a Kárpát-medencében.
Tavaly nyáron szerezted meg a doktorátusodat, mi volt a témája a dolgozatodnak?
Itt, a Torontói Egyetemen nagyon jól fel van építve a sebészeti szakorvos képzés. Akit érdekel a kutatás, az a szakképzéssel párhuzamosan mesteri, illetve doktori programot is csinálhat. Ennek a programnak – Surgeon Scientist – Sebész-Tudós – a részeseként sikerült a PhD képzést és fokozatot megcsinálnom. A kutatási területem a sebészeti oktatáson belül van és ez volt a doktori disszertációm is. Nagyon érdekel a sebészeti kézügyesség, hogy hogyan tudjuk javítani és fokozni a sebész rezidensek képzését. Ezen belül a műtéti miliő az, ami igazán érdekes számomra. Vizsgálni, hogy hogyan dolgoznak össze egy műtéten belül a különböző csapatok, mint például a sebészeti-, az altatóorvosi- és a nővéri csapat. Milyen a munka közöttük, milyen problémák léphetnek fel egy csapaton belül, amely esetleg befolyásolhatja a műtét kimenetelét. A cél az, hogy minden olyan hibalehetőséget felmérjünk amely szövődményhez vezethet. Tesszük ezt az egyes szereplő személyek, de ugyanakkor az egész csapat szintjén is. Ha megvan, hogy min lehet javítani, akkor ezen információk alapján különböző képzési modelleket lehet tervezni és egy szimulált műtőben ezt el lehet ‘játszani’ a medikusokkal és így lehet őket felkészíteni, hogy amikor élesben mennek a dolgok, akkor ezeket a ‘hibákat’ felismerjék még mielőtt bekövetkeznének, és ezáltal a potenciális szövődményeket el lehessen kerülni.
A University of Toronto alkalmazottjaként a rezidens képzés utolsó évében vagy. Mekkora kihívás ez számodra idő és energia szempontjából három gyermek édesapjaként, a Magyar Ház alelnökének és a HCBA Egészségügyért Felelős Igazgatójaként?
Nem egyszerű feladat, hiszen ha bármit is jól akar az ember csinálni, ahhoz idő, odadás és fegyelmezettség kell. A legfontosabb, hogy az ember szeresse amit csinál. Ezt a tanácsot szoktam adni az egyetemistáknak is. Mindegy, hogy mit csinál az ember, a legfontosabb, hogy szeresse és akkor még a nehezebb napok is könnyebben telnek. Minden tevékenységet amiben részt veszek, szívvel csinálom. Természetesen elengedhetetlen a támogató háttér és a jó csapatmunka. Feleségem, Krisztina és a családom nagyon támogatnak mindenben. A jó csapat a különböző szervezeteken belül megkönnyití a munkát. Így közös erővel lehet csinálni ezt a sok fajta tevékenységet, véleményem szerint.
Milyen szakterületen szeretnéd továbbképezni magad? Van-e terved, hogy hol fogod tovább folytatni tanulmányaidat?
A tervem sebészeti onkológia. Úgy érzem, hogy a daganatos betegségek terén tudok a legtöbbet nyújtani a betegeim számára. Az én célom, vagy álmom egy picit eltér a megszokottól, ugyanis egy olyan praxist tervezek magamnak, amelyben a betegeimnek többféle lehetőséget nyújthatok. A sebészeti szakvizsgám után, ez év júliusától ugyancsak a Torontói Egyetemen kezdem a második szakosodásom laparoszkopós (kis metszések) sebészetben. Ezen kívül még két szakvizsgát szeretnék megcsinálni, hogy teljes legyen az álmom. A következő a terápiás endoszkópia (tükrözés) lenne, amit majd a negyedik és egyben utolsó hivatalos szakképzésem követne, a sebészeti onkológia (daganatos betegségek). Ezzel úgy érzem, hogy bezárul a hivatalos szakképzés. A tanulás és az informális képzés az viszont folytatódik tovább, az sohasem ér véget, legfejjebb akkor, amikor nyugdíjba vonulok.
Gyerekeitek már itt születtek Kanadában? Milyen idősek és beszélnek-e magyarul?
A Jó Isten három csodálatos kislánnyal áldott meg minket. Gabriella ötéves, Viktória hároméves és Orsolya négy hónapos lesz. Természetes, hogy aki már beszél, az beszél magyarul. Otthon mi csak a magyar nyelvet hasznájuk, a baráti körünkben is szinte kizárólagosan magyarul beszélünk. A gyerekek, ha mesefilmet szerertnének nézni, akkor azokat is magyarul nézik. Az internet világában, ma minden elérhető és letölthető a világhálóról, így nálunk is van otthon Bogyó és Babóca, a Népmesék, Tündér Lili, a Hupikék Törpikék és még sokan mások.
Hogyan ápoljátok az anyanyelveteket a családon belül, és sikerül-e átadni hagyományainkat gyereketeiteknek?
Nem könnyű megtartani az anyanyelvet, különösen egy olyan országban, amelynek a hivatalos nyelve nem magyar, de hiszem azt, hogyha már a Jó Isten ide rendelt bennünket, akkor a feladataink egyikének céljául azt tűzte ki, hogy megőrizzük nyelvünket, kultúránkat. Ennek a feladatnak a nehézsége, úgy érzem, hogy ugyanakkor erőforrást is nyújt nekünk, hogy küldetésünk teljesítsük. Ahogy említettem fentebb, mi otthon csak magyarul beszélünk, így a gyerekek is az anyanyelvümket használják. Édesanyám ebben nagyon nagy segítség nyújt! Természetesen, mint otthon, Erdélyben, úgy itt is tartjuk a hagyományainkat, és ebben nőnek fel a gyerekek is. Kezdve a vasárnapi szentmiséktől, a karácsonyi disznóvágástól, a farsangtól a húsvéton és a locsoláson át. Mindhárom gyerek az Arany János Magyar Iskolába jár, a Magyar Házon belül, ahol anyanyelvünk szépségét, kultúránkat, történelmünket sajátítják el.
Miért tartjátok fontosnak a magyar nyelv és kultúra megismertetését gyerekeitekkel?
A világon bárhol is éljünk, mi magyarnak születtünk, magyarul élünk és magyarul is fogunk meghalni. Ez a mi örökségünk, és fontosnak tartjuk, hogy a gyerekeink is ebben a tudatban és szellemben nőjjenek fel, tudják, hogy honnan jöttek, hová tartanak. Az embernek múltja nélkül nincs jövője. Ha nincs meg a hovatartozás az emberben, akkor a világ viharában elvész. Nekünk a magyarságunk ad egy szilaj talajt és fontosnak tartjuk, hogy ezt a gyerekeink is megkapják.
Mivel töltöd a szabadidődet, ha egyáltalán van ilyen az elkötelezettségeid és annak kihívásai miatt?
Szabadidőnk nem nagyon van. A hétvégék azok talán lehetnének szabadok, de akkor a magyarságunkkal kapcsolatos teendők, rendezvények kötnek le, úgyhogy mi úgy oldjuk meg ezt a kérdést, hogy a gyerekekkel együtt megyünk a hétvégi rendezvényekre, így a család is együtt van, a magyarságunkért is dolgozunk és ami talán a legfontosabb ebből a szempontból, hogy példamutatást adunk a gyerekeinknek, amelyből majd ők is öntudatot, erőt és irányvonalat meríthetnek.
Szerző: Borbély Emese