Sikeres a szakmájában, gondoskodó anya, és a magyar közösség egyik fő mozgatórugója. Magyarország Köztársasági Elnöke a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozta számára. A kitüntetést az október 23-i gálavacsorán Dancs Ferenc külügyi helyettes államtitkár, Vass-Salazar Mária ottawai nagykövet és Palkovits Valér torontói főkonzul adott át neki ünnepélyes keretek között a Magyar Házban.
- Mire emlékszel a gyerekkorodból, Kolozsvárról?
- Sok kedves emlékem van, emlékszem a Brassai Sámuel gimnáziumra, ami magyar tagozatos iskola volt, oda jártam. Emlékszem a városnak arra a részeire, amelyeket kedveltem, például Matyi térnek hivtuk a Mátyás teret, ott gyülekeztünk.Szerettem a gyerekkoromat, fontos része az életemnek. Emlékszem a régi épületekre, hogy mindig csuklós trolibusszal jártunk, azt szerettem Kolozsvárban, hogy mindennek történelme van. Utoljára 2019-ben voltam otthon, rokonoknál, látogatóban. Gyerekkoromban minden hétvégét Kalotaszegen töltöttem, anyukám oda valósi, kicsi mamánál voltam és a dédi mamámnál. Azt is imádtam.
- Mennyire volt fontos, hogy magyar nyelvű iskolába járj?
- Fontos volt a szüleimnek, és nekem is. Érteni értek románul is, de nem beszélek jól. Ministráltam évekig a katolikus templomban, aztán itt, 20 évesen döntöttem úgy, hogy a református közösséghez csatlakozom.
- Amikor haza látogatsz, milyen érzés?
- Szivet melengető érzés, amikor a Királyhágón lenézek Kolozsvárra, az az érzés az, hogy otthon vagyok. Sajnos már kevés magyar szót lehete hallani, Kolozsvár megváltozott.
- Kolozsvárról Gyöngyösre költöztetek, miért pont oda?
- Családegyesitéssel tudtunk Magyarországra költözni a Ceausescu diktatúra idején, édesanyám nővére hivott minket, kitelepedtünk és édesapám a visontai erőműnél kapott állást. Szerettem a Mátraalját, szép, kellemes város Gyöngyös, Erdélyre emlékeztet.
- Ha Magyarországra látogatsz inkább Budapestet preferálod, miért?
- Mert ott minden magyar. Mindenki magyarul beszél, ott a csodálatos magyar gasztronómia, és Budapest egyedülálló. Sosem hagyom ki, hogy felmenjek a Várba, hogy elmenjek a Parlementbe, szeretek a Duna mellett sétálni, imádom a Deák teret, a hidakat, gyönyörködni a látványban, a Citadellán, Náncsi néni vendéglőjét ki nem hagynám, és a Nándori cukrászda is ott van a listámon!
- Gyöngyösről hogy jutottak el Kanadába?
- Az, hogy végül Kanadában telepedünk le, csak később alakult igy. Németország is benne volt a pakliban, apukám német eredetű, de sajnos nem beszélt németül.
- Miért pont Torontó lett a cél?
- Annak idején a szüleim utána néztek, hogy itt sok a magyar, jó munkalehetőségek vannak, úgy gondolták, hogy itt könnyebb lesz elhelyezkedniük. És az is fontos volt számukra, hogy itt magyar közösség is van.
- Örültél, hogy ide költöztök?
- Nem, eleinte nem. Nagyon megviselt hogy eljöttünk. Végre voltak barátaim Gyönyösön, nem vettem könnyen a költözést, nem akartam eljönni. Az első fél év nagyon nehéz volt. Montreálba érkeztünk meg, de még aznap átjöttünk Torontóba. Oda szólt az emigrációnk, oda lettünk befogadva, mert apu beszélt egy alap franciát, angolt nem, de mi tudtuk hogy nem akarunk francia területen maradni. Amikor megjöttünk, anyu felhivta a Magyar Házat, hogy tudnának-e segiteni, Joli néni mondta, hogy menjünk oda. A cuccaink a reptéren maradtak, a régi Magyar ház a St. Clairen volt, eligazitottak minket, találtak egy Magda nevű nénit, aki kiadott nekünk egy kis lakást a felső szinten, ott laktunk másfél honapig. Nagyon jó volt elindulni valahol, jó kezdet volt, onnan mentünk aztán tovább. Oda közel volt a Magyar Ház, minden nap ott voltunk, rögtön odaszegődtünk, és elkezdtünk önkénteskedni. Nekünk is segitség volt, és nekik is. Anyukám hamarosan a Nőcsoport elnöke lett, ők rendszeresen tevekenykedtek, minden rendezvényen ott voltam, gyakorlatilag belenőttem ebbe.
- Folyamatosan jelen voltál a magyar közösségi életben?
- Volt olyan időszak amikor kimaradtam, mikor a fiúk kicsik voltak, nem volt időm eljárni a rendezvényekre. Sok minden történt, családot alapitottam, először bankban dolgoztam, majd a Real Estate businessben. A bankban is elismerték a munkámat, nemcsak negyedéves kitüntetetéseket kaptam, de évente értékelték a munkánkat. 40 ezer dolgozóból 400-at – köztük engem – elvittek Hawaiira, nagyon klassz volt. A fiuk születése után viszont flexibilisebb munkára vágytam, és nagyobb anyagi biztonságra, ezért belevágtam a real estate businessbe, ahol tavaly megkaptam a rangos President Gold Awardot, amit várhatóan idén is elnyerek majd.
- Mikor tértél vissza a magyar közösség életébe?
- Amikor a fiúk nagyobbak lettek, kb 7-8 évesek. 4 évig nem volt Magyar Házunk, termet béreltünk a bálokhoz, végül 2015-ben nyilt meg a mostani Magyar Ház. Nagyon szeretem, mert az új magyar ház sokkal modernebb, jó állapotban van, sok probléma volt a St. Clairen. Emellett az a szerencsés helyzet, hogy az épület egy része ki van adva, és ez segit abban hogy üzemeltetni tudjuk, és fent tudjuk tartani a házat.
- Hogyan vezetett az út a titkári pozíciótól az elnökiig?
- 2015-ben mi nyitottuk meg a házat, titkár lettem, ezzel biztak meg. Szerettem volna, hogy részese legyek ennek az egésznek, tudtam, hogy nagyon sok munkával fog járni, és azt is, hogy ha a mi korosztályunk nem foglalkozik ezzel, akkor a mi gyerekeinknek már nem lesz Magyar Ház. Ezért vállaltam. Szükség volt a fiatalabb korosztályra. Amikor mi beléptünk mindenki 40-50 körül volt. Azelőtt mindig idősebbek voltak a vezetőségben. 2018 óta vezetem a Magyar Házat elnökként.
- Nem állt meg az élet a pandémia alatt sem, a Maradj otthon program nagyon szép kezdeményezés volt. Kinek az ötlete volt?
- A Maradj otthon programot Balla Sándor, Palkovits Valér és én vezettük, összeszedtem az önkénteseket, a kihordókat, az adomány részét intéztem, és Kedmenecz Alexandra segitett rengeteget, az ő ötlete volt a Segitő Kezek Alapitvány, elvittük az időseket bevásárolni, orvoshoz, az a terv, hogy ezt folytatjuk. Ebből alakult ki a jelenleg működő food bank.
- Mennyire fontosak számodra a díjak, elismerések? Az év üzletasszonya díjat is megkaptad október 23-án a Kanadai Magyar Kereskedelmi Kamarától, illetve Magyarország Köztársasági Elnöke a Magyar Ezüst Érdemkereszt kitüntetést adományozta számodra, melyet az október 23-i nemzeti ünnepi rendezvényen Dancs Ferenc külügyi helyettes államtitkár, Vass-Salazar Mária ottawai nagykövet és Palkovits Valér torontói főkonzul adott át neked ünnepélyes keretek között a Magyar Házban.
- Próbálok erre válaszolni, de nem könnyű. Jó érzés, fontos visszaigazolása a munkámnak. Örülök, hogy értékelik amit teszek, ez erőt ad arra, hogy tovább folytassam a munkámat.
- Milyen terveid vannak?
- A mostani cél az, hogy valahogy újra indítsuk az életet a Magyar házban amit a pandémia megalított, össze kell szedni az embereket, mert szétszorodtak, köztük a vezetőségünk, igazgatóságunk is. Újra kell indítani a programokat, a színtársulatot, a könyvtárat, és minden mást. Egyelőre sikerült elindítanunk a személyes kontaktust az Arany János Magyar Iskolában, tobb mint 50 tanulónk van. Nagy szó, hogy újra személyesen folyik az oktatás. Össze kell hozzuk valahogyan a közösséget újra, és felépíteni azt, ami a pandémia előtt volt.