“A tudás hatalom!”pályázat első ösztöndíjasának beszámolója

A Torontó és környékén lévő magyar szervezetek egy csoportja, a Kanadai Magyar Vállalkozók Szövetsége, a Torontói Szent Erzsébet Plébánia, valamint a Kanadai Magyar Kulturális Tanács támogatást nyújt olyan magyar anyanyelvű felsőoktatási hallgatóknak, akik Kanada Ontario tartományában végeznek rövid távú szakmai gyakorlatot. A pályázat kiemelt célja a költségek fedezéséhez való hozzájárulás, ezzel is támogatva a hallgató képzését és a lehetőségek kiterjesztését.

Fogadják szeretettel Érdi Júlia, a Semmelweis Egyetem hatodéves orvostanhallgatójának kanadai élménybeszámolóját:

Kedves A tudás hatalom! Bizottság, kedves torontói magyarok!

Érdi Júlia vagyok, a Semmelweis Egyetem hatodéves orvostanhallgatója. Nagy örömömre szolgál és megtisztelve érzem magam, hogy én kaphattam meg elsőként „A tudás hatalom!” ösztöndíjat.

Ki is vagyok én?

Ha egy dolgot kellene, mondanom, hogy mire vagyok a legbüszkébb és miért vagyok a leghálásabb, az a családom. Öten vagyunk testvérek, én vagyok a legidősebb. Szerető szüleink mindig a lehető legmaximálisabban támogattak minket céljaink elérésében. Nagyon szerencsések vagyunk, a Balaton északi partján egy kis falucskában idilli körülmények között nőhettünk fel, általános iskolába Tihanyba jártunk. Aztán mindenki megtalálta a maga útját: a legidősebb húgom a New Yorki Egyetem (NYU) Abu Dhabi-i kampuszán pszichológus hallgató, a középső olimpikon vitorlázó, a legkisebb pedig joghallgató és többszörös magyar bajnok díjlovagló. A testvérek sorát a kisöcsénk zárja, aki még a gondtalan balatoni gyermekéveit élvezi, rendíthetetlenül teniszezik és sokat játszik a kutyáival.

Középiskolába a veszprémi Lovassy László Gimnáziumba jártam. Érettségi előtti évben megpályáztam egy ösztöndíjat (ASSIST – https://www.assistscholars.org/en/index) aminek köszönhetően egy tanévet Amerika egyik legjobb magániskolájában tölthettem (Culver Academies, Culver, IN, USA – https://www.culver.org/). Akkor tapasztalhattam meg először mennyire fontos külföldi gyakorlatot és kapcsolatokat szerezni.

Érettségi után orvosi egyetemre jelentkeztem. Hogy miért ezt az utat választottam? Nem tudok egy konkrét okot mondani, de amióta emlékszem ezt szerettem volna. Igazából más opció soha nem is volt. Sikerült a felvételi, az egyetem első három évében Debrecenbe, a második három évben pedig Budapestre jártam. Harmadévtől elkezdtem tudományos kutatásokba is bekapcsolódni (TDK = tudományos diákkör). Először Debrecenben a Kardiológiai Elektrofiziológiai Labor, majd már Budapesten közel három évig a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika Sportkardiológia és végül tavaly március óta a Semmelweis Egyetem I. Számú Gyermekklinikájának Diabetes Munkacsoportjának munkáiba kapcsolódhattam be. A kutatási eredményeinkről többször tartottam előadást az egyetem TDK konferenciáin (kétszer nyertem második és kétszer 3. díjat), valamint számos hazai és nemzetközi konferencián. A kutatások mellett a mai napig lelkesen bejárok gyermek szív ultrahang szakrendelésekre és az I. Számú Gyermekklinika Sürgősségi Osztályára klinikai munkára.

Negyed és ötödév után mindkét nyáron 1-1 hónapot tölthettem a Mayo Klinika Terhelésélettani Laborjában (Rochester, MN, USA), ahol az ottani kutatómunkákba kapcsolódhattam be. A legtöbbet a veleszületett szívbetegek spiroergometriás paramétereinek elemzésével foglalkoztam. Eredményeinket az Európai Gyermekkardiológiai és Kongenitális Szívbetegség Társaság éves kongresszusán mutattam be (Sevilla, 2019 május) és fogom bemutatni (Gothenburg, 2020 május).

Hatodév elején az Amerikai Magyar Orvosszövetség (HMAA – https://hmaa.org/) ösztöndíjával három hónapot tölhettem Buffaloban (NY, USA), ahol sebészet, nőgyógyászat és neurológia gyakorlatot teljesítettem. Nagyon érdekes volt látni a különbségeket a magyar és az amerikai egészségügyi ellátás között és már vártam, hogy januárban a kanadai rendszerbe is belátást nyerjek.

Kanadába úgy kerültem, hogy van egy megállapodás a Semmelweis Egyetem és a londoni University of Western Ontario, Schulich School of Medicine között, hogy évente 2 hallgató kijöhet Londonba gyakorlatra. Nagyon örültem amikor kiderült, hogy én vagyok az egyik szerencsés kiválasztott. Anyagi támogatás nélkül azonban nem tudtam volna kiutazni. Ismeretlenül írtam Dr. Fecső Andrásnak egy levelet, hogy van-e valami ötlete. Váltottunk pár emailt és egy szép napon kaptam az értesítést, hogy megalakult a „A tudás hatalom!” ösztöndíj, lehet pályázni. Ezt meg is tettem és a bizottság úgy döntött támogatja londoni tanulmányutamat.

Belgyógyászat gyakorlatra jelentkeztem, amelynek keretén belül végül az aneszteziológia osztályra osztottak be. Először nem tudtam mennyire örüljek ennek, de így utólag visszatekintve jobb helyre nem is kerülhettem volna. A londoni egyetemhez több kórház is tartozik, nekem a University és a Victoria Hospital-ba kellett járnom felváltva. Reggelente 7:30-ra mentem és délután 4-5-ig tartott a nap. Nagyon hasznos és érdekes gyakorlat volt. Teljes belátást nyerhettem a műtétek aneszteziológiai hátterébe, amire eddig nem volt lehetőségem. Sikerült megértenem a különböző altatási és érzéstelenítési módok lényegét. Emellett olyan műtéteket láthattam közelről amilyeneket eddig még soha. (Például speciális ortopédiai beavatkozások, gyerek gerinc és agyműtétek). Sokat voltam szülészeti műtőben, a császármetszéseket nagyon élveztem. Ami talán az egész gyakorlat fénypontja volt, hogy láthattam, ahogy hármas ikreket a világra segítenek, hihetetlen élmény volt. Voltak napok, amikor nem a műtőben voltunk, hanem gyerekeket altattunk MR vagy endoszkópiás vizsgálatokhoz. Előfordult, hogy a műtét előtti aneszteziológiai kivizsgálásokra (preadmission clinic) osztottak be. Ennek mindig örültem, mert végre lehetett egy kicsit beszélgetni a betegekkel. Itt egész hasznos is voltam, az orvosok beküldtek egyedül, hogy kérdezzem ki a betegeket és ők már csak az én összefoglalómat hallgatták meg. Minden orvos és nővér rendkívül kedves és segítőkész volt. Bármit megkérdezhettem, sokat magyaráztak.

Délutánonként amikor hazaértem általában sportoltam valamit, utána pedig tanultam. Hétvégente amennyire csak lehetett felfedeztem a könyéket. Torontóba is sikerült eljutnom. Dr. Forbáth Péter bácsinál aludtam. (Már a buffaloi ösztöndíj kapcsán ismertem.) Voltam a Magyar Házban és a Szent Erzsébet templomban misén. Megismerhettem Forrai Tamás atyát, Dr. Fecső Andrást és családját. Olyan jó látni, hogy a világ túloldalán van egy közösség, akik összetartanak, akik büszkék arra, hogy magyarok és fáradtságot nem kímélve dolgoznak azon, hogy ezt megőrizzék. Példaértékű ez minden otthon élő magyar számára.

Amikor ezt a beszámolót írom épp hazafelé repülök és azon gondolkozom, mennyire szerencsés vagyok, hogy ilyen lehetőségeim adódnak az életben. Keményen fogok a jövőben is tovább dolgozni, hogy bebizonyítsam méltó voltam rájuk.

A gyermekgyógyászat és ezen belül a gyermekkardiológia érdekel a legjobban. Júniusban fogok diplomázni, utána a gyermekgyógyász rezidensi képzést szeretném elkezdeni, majd erre ráépíteni a kardiológiát. Meg fogok próbálni továbbra is minél több külföldi tapasztalatra szert tenni. A messzi álmom pedig az, hogy Balatonfüreden az Állami Szívkórházban megalakuljon egy gyermekkardiológiai központ is.

Még egyszer nagyon szépen köszönöm a Kanadai Magyar Vállalkozó Szövetségnek, a Kanadai Magyar Kulturális Tanácsnak és a torontoi Szent Erzsébet Plébániának „A tudás hatalom!” ösztöndíjat, amivel hozzájárultak, hogy egyetemi éveimből a lehető legtöbbet hozhassam ki! Külön köszönet illeti az elbíráló bizottság tagjait, Balla Sándort, Forrai Tamás atyát és Dr. Fecső Andrást!

Az ösztöndíjról bővebben: itt.